Szombat délután, nyugi, én meg a hírek olvasgatása közben elszundítottam a dolgozószobámban lévő kanapén. Azt álmodtam, hogy egy kis villanyvasút kering körbe-körbe, zümmögve, amikor a gyerekek visszafojtott kuncogása vegyült az álombéli zümmögés hangjai közé. – Nyomd meg mégegyszer! – De apa azt mondta, hogy nem szabad. – Alszik. Nem látja meg. Ennek a fele se tréfa, gondoltam, miben mesterkednek ezek az ördögfiókák? Egyik szemem félig kinyitom. A szemben lévő, .

INDORA életképek – DOMINO   Zuhog. Amikor a gyerekkel kijöttünk az iskolából, még épp csak szemerkélt, de amikor a hiperben is végeztünk, mindkét kezemben szatyorral, mellettem a gyerek, kezében a tornazsák meg a szendvicse, és szétnyílt előttünk az üvegajtó, szinte megcsapott a zuhatagszerű víztömeg hangja és ereje. Autó úgy 40 méterre. Még szerencse, hogy a fiammal minden rosszra kaphatók vagyunk. Vigyorogva egymásra néztünk, aztán az autóra, a vízfüggönyön át. .

Régi családi fotókat nézegettem. Most az, hogy milyen aranyos kisgyerek voltam, mellékes, mert ez mégis csak egy bútoros content, úgyhogy nézzünk szét a lakásban! A 80-as évekbéli fiatal házaspárok álmai otthona, vágyai netovábbja egy csinos lakótelepi lakás volt. Ki nem találnátok, miért. Mert meleg volt a lépcsőházban. És viszonylagos tisztaság. Ez még a belvárosi, „polgári” otthonokhoz képest is minőségi dolognak tűnt. Aztán beléptél… beléptél, és mindjárt otthon érezted magad. .

INDORA életképek – GREETING Hát ez csodálatos! Nem láttam világosan, hogy egy bútorwebáruházban ki fog a BLOG menüre kattintani, de bíztam benne, hogy te köztük leszel! OK, valójában ebben a pillanatban nem tudom, hogy ott ülsz a képernyő előtt, és a blogot olvasod, majd csak a napi, heti statisztikából fogjuk tudni, hogy á, az a 247-es, az lehettél te… Most olyan vagy nekem, mint Schrödingernek a macskája – hogy .