INDORA életképek – DOMINO

Zuhog.

Amikor a gyerekkel kijöttünk az iskolából, még épp csak szemerkélt, de amikor a hiperben is végeztünk, mindkét kezemben szatyorral, mellettem a gyerek, kezében a tornazsák meg a szendvicse, és szétnyílt előttünk az üvegajtó, szinte megcsapott a zuhatagszerű víztömeg hangja és ereje. Autó úgy 40 méterre.

Még szerencse, hogy a fiammal minden rosszra kaphatók vagyunk. Vigyorogva egymásra néztünk, aztán az autóra, a vízfüggönyön át.

– Indulás! – kiáltottam.

– Várj, várj, várj! – állított meg. – A kocsikulcs legyen a kezedben!

Tényleg, az lett volna a gáz, ha az autó mellett kezdem el magyarázhatatlanul sokzsebű ruházatom átvizsgálását, mert általában fogalmam sincs, melyikbe tettem a slusszkulcsot.

– Minden kész? Indulás!

Én nem tudom, a pocsolyák statisztikai eloszlását mi vezérli, de hogy gyerek trappolása során minden egyes lépése egy bokáig érő pocsolyában landolt – és csapott a nadrágomra, a szatyrokra térdig érő fröccsenéseket…

Végül is odaértünk.

Azt hiszem még életünkben nem pattantunk be ilyen szempillantás alatt az autóba.

Motor beindít, ventilátor az ablakra.

– Apa! Gőzölögsz!

– Te is. Vedd ki a tornazsákból a törölközőt, és törölgesd meg kicsit a hajad!

Vihorászva, topogva értünk a bejárati ajtóhoz, forgolódva, egymást kerülgetve vettük le a kabátot, cipőket, amikor felharsant feleségem kiáltása.

– Megállni!

Értetlenül néztünk rá.

– Anya, ronggyá áztunk – mondta méltatlankodva a fiam.

– Én meg most takarítottam fel. Irány a fürdőszoba!

Kezünkben a holminkkal, a földre rakott törölközőkön lépdelve bevonultunk a fürdőszobába.

A kádban kellemes meleg víz. Mintha kihallatszott volna, mit gondolok, anya bekiáltott:

– A víz a gyereké! Neked ott van póló meg száraz ruha.

Hajamat törölgetve mentem a konyhába puszit adni és köszönni. Anya épp az utolsó doboz joghurtot tette be a hűtőbe.

– Kérsz egy teát? – nézett rám, és felém fordította a kezében lévő tabletet.

– Milyen teát? Előszoba márkájút? – néztem a képernyőre.

– Nagyon humoros… Nézd meg ezt a képet. Vennünk kéne valami ilyesmit.

– Van fogas. Minek egy komplett budoár az előszobába?

– Előszobafal. Így mondják. De van benne kisszekrény, cipőtartó, tükör – ugye, milyen régen kérem, hogy szerelj egy tükröt az ajtó mellé… de a lényeg ez itt – kocogtatta meg a képernyőt egy padra mutatva.

– Ez egy szögletes, párnás lóca. Mindjárt kiszúrtam én is…

– Haha.

– Jól van, de mégis minek?

– Emlékszel, amikor a múlt pénteken a főnöködék indultak haza, és féllábon ugrálva próbálta felvenni a cipőjét, mert egy vacak cipőkanalunk sincs?

– Aztán még le is térdelt…

– Hát ez az! Milyen gáz már? Meg a felesége. Mennyit toporgott, mert nem akarta a retiküljét lerakni a földre.

– Ja, én fogtam meg, amíg belelépett a cipőjébe, és felvette a kabátját.

– Szóval itt van ez az ülőalkalmatosság. Ez a szögletes lóca. Hogy én is humoros legyek. Az a neve, hogy Dominó.

Gyerek kikiabál a fürdőszobából:

– Vesztek egy dinamót?

– Nem… Haladjál!

Átkarolom a feleségem, megjátszva elmerengek.

– Hát, igen… hányszor elképzeltem már, hogy csak ücsörgök az előszobában a bejárati ajtó mellett, mint egy portás…

karácsonyra portás sapkát is kapok… később talán a liftet is kezelhetem…

– Kérleeek… tudod te, milyen jó lenne valamire lerogyni, amikor visszaérek a futásból? Hogy ne a falnak támaszkodva kelljen a cipőmet levennem, és ne a földre kelljen rakni a telefonomat, meg az izotóniás kulacsot…

– Hát hányszor mondtam, szálkás testű gazellám, hogy hagyd abba a futást!

– Van rajta indukciós töltő. Meg USB is, persze. És nézd, mennyi színben kapható.

– Hát, mi tagadás, sokszor járkálok le meg föl az előszobában, hogy a fenébe, sehol egy indukciós töltő.

– És az hányszor van, hogy hazajössz a munkából és szaladsz az íróasztalodhoz, hogy mindjárt lemerülök! mindjárt lemerülök! de még egy fontos hívást várok…? – lejjebb görgetett a képernyőn.

Ott sorakoznak a Dominó padok vagy mifenék. Egyszemélyes, egyszemélyes tárolós, kétszemélyes, háromszemélyes…

Tényleg, mint a dominók.

– Szerintem a kék, egyszemélyes tárolós elég lenne – mondom beletörődve.

– Zöldet mondtál?

– Nem. Kéket.

– De zöldet akartál, nem? Nézd, milyen szép az árnyalata.

Ránézek. Agyamban lassan formálódik a felismerés:

– Már meg is rendelted? Nehogy azt mondd, hogy megrendelted!

– Jövő héten hozzák. De hiszen most mondtad, hogy szerinted is jó lenne!

Gyerek kilép a fürdőszobából.

– Milyen dinamót veszünk?

– Hol a teám?

– És még ezt is nézd csak meg…

Haladjunk már…

Domino.

Sokoldalú, modern vonalú és felszereltségű ülőalkalmatosság divatos otthonokba.

Mindig tudni akarod, hogy hol a gyerek? Ülni fog a Dominón, tik-tokozik és tölti a telefonját.

https://indora.hu/kategoriak/eloszoba/eloszoba-butor/eloszoba-pad/