– Mi a jó fene történt? Hogy nézel ki? Merre jártál? – anya kiabálásába beleremegett az egész lakás. Első

Péter, vagyis Peti, a fiunk áll az előszobában, riadtan tekintget jobbra balra, sisakja félrecsúszva a fején,

térdvédőjéből könyökvédőjéből csurog a koszos víz. Úgy általában, az egész gyerek olyan szutykos, sáros,

mint Minyon kutyánk szokott lenni egy-egy késő őszi, folyó parton tett séta után.

– Aszta! – kiáltok vigyorogva – Csatornáztál?

– Anya mondta, hogy ne üljek állandóan a számítógép előtt, hanem menjek ki. Én nem is akartam, de aztán

elmentünk a haverokkal a deszkapályára – mondta panaszosan a kölök.

– Á! A deszkázás a szárazföldi dolog, nem? De. Amit te csináltál, az inkább szörf.

– Mi?

– Hullámlovaglás. És leestél a lóról.

– Át akartam suhanni egy tócsán. Ki gondolta, hogy egy félméteres kátyú van alatta… Azt persze meg se

kérdezitek, hogy nem ütöttem-e meg magam?

– Nem ütötted meg magad? – furakodik előre Flóra, a húg – Wow, de menő! Anya! Holnap én is elmehetek

deszkázni?

– Nem. Nem ütötted meg magad? – kérdezi anya.

– De.

Peti durcásan elkezdi lerugdosni a lábáról a cipőt, próbálja kihúzni a karját a víztől rátapadt pólóból. Ajjaj, a

szuszogásából hallom, hogy már sajnálja magát.

– Persze, mert ti csak magatokkal törődtök! – kiabálja elkeseredetten. – Hogy jaj, milyen lesz az előszoba, jaj,

bepiszkolod a fürdőszobát… de, hogy mindenki rajtam röhögött a pályán, az nektek mindegy!

Kész! Anyát le is fegyverezte. Odalépett és a kosszal mit sem törődve magához ölelte Első Pétert, aki

vacogva bújt hozzá.

– Gyere kicsim, mosakodni – terelte a fürdőszoba felé.

– Na, milyen az új fürdőszobabútor? – rikkantottam – Most állítottam be!

Amíg anya megnyitja a csapokat és beállítja a hőfokot, Peti a szekrényeket nézegeti:

– Ezek belül üresek? – húzza ki a mosdókagyló alatti egyik fiókot. Ja, nem. Tisztítószerek. És ebben? – húz ki

egy másikat a baloldalon. Üres

– Abban lesznek a nem szépészeti piperék – mondom bennfentesen

– Nem szépészeti piperék? Olyanok eddig is voltak?

– Hát olyanokra gondolok, mint hajszárító, hajsütővas, borotvák, ilyenek.

Anya megérkezik egy fél köbméter, összehajtogatott törölközővel:

– Peti, nyisd ki légyszi a jobb felső szekrényt… – anya egy mozdulattal betolja az összes törölközőt az üres tárolóba.

– Peti, ebben a fiókban a te cuccaid lesznek. Amabban meg a Flóráé. Nincs többé veszekedés, hogy hol az úszószemüvegem, meg hol a buborékfújóm.

– Meg a virágos úszósapka – teszi hozzá Flóra.

– Kinek kell a te béna virágos úszósapkád! Azt te szoktad saját erőből elhagyni

– Gyerekek, nehogy elkezdjetek veszekedni! Na, milyen?

– Kúl – mondja Peti. Az egészet felragasztottad a falra?

– Csavarokkal. Olyan, mintha lebegne. És nem ázik el az alja, amikor anya felmossa a fürdőszobát.

Peti a vizet lötyköli a kádban.

– Már jó. Akkor megfürdök – majdnem ösztönösen vetné le az alsónadrágját, de megállva a többiekre néz –

Kimennétek?

– Persze, persze, fiatalúr, már itt sem vagyunk.

Ahogy becsukják maguk mögött az ajtót, elsötétül a fürdőszoba és anya kiáltása harsan:

– Flóra!

Az előszobából két sáros csík fut be a nappaliba, a végén Flóra áll billegve a gördeszkán.

– Tudok gördeszkázni – rebegi, önmagától ámulatba esve.

A szülők kikerekedett szemmel nézik, ahogy a deszkáról még csöpög a sáros trutyi.

– Villany! – hallatszik Peti méltatlankodó hangja a szép új fürdőszobából.