DOMINO

face 03 1

INDORA életképek

 

Zuhog.

Amikor a gyerekkel kijöttünk az óvodából még épp csak szemerkélt, de amikor a hiperben is végeztünk, mindkét kezemben egy szatyorral, mellettem a gyerek, kezében a tornazsákkal, meg egy szendviccsel és szétnyílt előttünk az üvegajtó, szinte megcsapott a zuhatag-szerű víztömeg hangja és ereje. Autó úgy 40 méterre.

Még szerencse, hogy a fiammal minden rosszra kaphatóak vagyunk. Vigyorogva egymásra néztünk, aztán az autóra, a vízfüggönyön át.

– Indulás! – kiáltottam.

– Várj, várj, várj! – állított meg a fiam. – A kocsikulcs legyen a kezedben!

Tényleg, az lett voln a gáz, ha az autó mellett még elkezdem magyarázhatatlanul sok zsebű ruházatom átvizsgálását, mert általában fogalmam sincs, melyikbe tettem a slusszkulcsot.

– Minden kész? Indulás!

Én nem tudom, a pocsolyák statisztikai eloszlását mi vezérli, de hogy a fiam trappolása során minden egyes lépése egy bokáig érő pocsolyában ért földet – és csapott a nadrágomra, a szatyrokra térdig érő fröccsenéseket…
Végül is odaértünk.

Azt hiszem még életünkben nem pattantunk be ilyen szempillantás alatt az autóba.

Motor beindít, ventilátor az ablakra.

– Apa! Gőzölögsz!

– Te is. Tornazsákból a törölközővel törölgesd meg kicsit a hajad.

 

Vihorászva, topogva értünk a bejárati ajtóhoz, forgolódva, egymást kerülgetve vettük le a kabátot, cipőket, amikor felharsant feleségem kiáltása.

– Megállni!

Értetlenül néztünk rá.

– Anya, ronggyá áztunk – mondta a fiam.

– Én meg most takarítottam fel. Irány a fürdőszoba!

Kezünkben a holminkkal, a földre rakott törölközőkön lépdelve bevonultunk a fürdőszobába.

A kádban kellemes meleg víz. Mintha kihallatszott volna, mit gondolok, anya bekiáltott:

– A víz a gyereké! Neked ott van póló, meg száraz ruha.

face 03 2

A hajamat törölgetve mentem a konyhába puszit adni és köszönni. Anya épp az utolsó doboz joghurtot tette be a hűtőbe.

– Kérsz egy teát? – nézett rám, és felém fordította a kezében lévő tabletet.

– Milyen teát? Előszoba márkájút? – néztem a képernyőre.

– Nagyon humoros… Nézd meg ezt a képet. Vennünk kéne valami ilyesmit.

– Van fogas. Minek egy komplett budoár az előszobába?

– Előszobafal. Így mondják. De van benne kisszekrény, cipőtartó, tükör – ugye, milyen régen kérem, hogy szerelj egy tükrőt az ajtó mellé… de a lényeg ez itt – kocogtatta meg a képernyőt egy padra mutatva.

– Ez egy szögletes, párnás lóca. Mindjárt kiszúrtam, én is…

– Haha.

– Jól van, de mégis, minek?

– Emlékszel, amikor a múlt pénteken a főnöködék mentek el, és féllábon ugrálva próbálta felvenni a cipőjét, mert egy cipőkanalunk sincs?

– Aztán mégis letérdelt…

– Hát ez az. Milyen gáz már. Meg a felesége. Mennyit toprgott, mert nem akarta a retiküljét lerakni a földre.

– Ja, én fogtam meg, amíg belelépett a cipőjébe és felvette a kabátját.

– Szóval itt van ez az ülőalkalmatosság. Ez a szögletes lóca. Hogy én is humoros legyek. Az a neve, hogy Dominó.

Gyerek kikiabál a fürdőszobából:

– Vesztek egy dinamót?

– Nem… Haladjál!

Átkarolom a feleségem, megjátszva elmerengek.

– Hát, igen… hányszor elképzeltem már, hogy csak ücsörgök az előszobában a bejárati ajtó mellett, mint egy portás…  karácsonyra portás sapkát is kapok… később talán a liftet is kezelhetem…

– Kérleeek… tudod te, milyen jó lenne valamire lerogyni, amikor visszaérek a futásból? Hogy ne a falnak támaszkodva kelljen a cipőmet levennem és ne a földre kelljen rakni a telefonomat, meg az izotóniás kulacsot…

– Hát hányszor mondtam, szálkás testű gazellám, hogy hagyd abba a futást!

– Van rajta indukciós töltő. Meg USB is, persze. És nézd, mennyi színben kapható.

– Hát, mi tagadás, sokszor járkálok le meg föl az előszobában, hogy a fenébe, sehol egy indukciós töltő.

– És az hányszor van, hogyhazajössz a munkából és szaladsz az íróasztalodhoz, hogy mindjárt lemerülök! mindjárt lemerülök! de még egy fontos hívást várok…? – lejjebb görgetett a képernyőn.

Ott sorakoztak a Dominó padok, vagy mifenék. Egyszemélyes, egyszemélyes tárolós, kétszemélyes, háromszemélyes…

Tényleg, mint a dominók.

– Szerintem a kék, egyszemélyes tárolós elég lenne – mondom beletörődve.

– Zöldet mondtál?

– Nem. Kéket.

– De zöldet akartál, nem? Nézd, milyen szép az árnyalata.

Ránézek. Agyamban lassan formálódik a felismerés:

– Már meg is rendelted? Nehogy azt mondd hogy megrendelted!

– Jövő héten hozzák. De hiszen most mondtad, hogy szerinted is jó lenne!

Gyerek kilép a fürdőszobából.

– Milyen dinamót veszünk?

– Hol a teám?

– És még ezt is nézd csak meg…

Haladjunk már…

face 03 3

Domino.

Sokoldalú, modern vonalú és felszereltségű ülőalkalmatosság divatos otthonokba.

Mindig tudni akarod, hogy hol a gyerek? Ülni fog a Dominón, tik-tokozik és tölti a telefonját.

 

Link.